Szeretek olvasni. —gondolta Mintaki és bölcs kopasz nagypapának képzelte magát szemüveggel az orrán. Minden könyvben benne van, hogy az emberek annyira de annyira hasonlítanak egymásra, mint mondjuk a hangyák. Akik szerepelnek bennük, akik írják és akik olvassák. Hiszen ha nem…

 Mit érzel, lényecske?Miért bántod magad?Ne félj, élj!

  Amióta nincs kocsink, sose sietünk. Apa ennek úgy örül, hogy még akkor is lemarad, amikor tényleg csak kirándulunk.Azt mondja, idő kell észrevenni a fontos dolgokat. Amikor végre utolér minket, megkérdezi, hogy halljuk-e, hogy minden fa máshogyan bólintgat a szélben.…

Sanyika! Magadban futsz körbe-körbe! 

  Málna anyukája megkérte a gyerekeket, hogy menjenek el a pékségbe kenyérért. Nem kell messzire menniük, de mégis jó sok mindent láthatnak az úton. Amint megérkeztek a bolthoz, a kisfiú előreszaladt.—Jó napot kívánok, Perec bácsi! –köszönt határozottan…

Tél van, de nagyon meleg. Mintaki és barátja, Madárka Pál elsétáltak az erdő szélére, hogy felkészüljenek a holnapi iskolai előadásukra.—Ha a Marson élnénk, akkor a Marsot pusztítanánk el, ugye? –kezdte becsapósan Mintaki.—Bizony, ezt nagyon jól mondod.…

—Miért kínzol engem állandóan? –kérdezte Mintaki.—Mert jó, és mert csak te vagy itt a közelemben. –üvöltötte szomorúan Fejes Sanyi.—Azért csak én vagyok itt, mert a többiek utálnak téged, mert félniük kell tőled. –Hát persze, hogy egyedül…

—Azt mondta apu a kocsiban, ne vegyek meg semmit, ha nem biztos, hogy igazán-igazán kell. Azt is mondta, hogy ha meguntam egy játékot, ajándékozzam inkább el, ne dobjam ki, mert az óriási pazarlás volna! —Tudom, mi is elajándékozzuk a kinőtt ruhákat. –szólt közbe…