Nagy nevetés hallatszott a nappaliból, úgyhogy beszaladt Mintaki megnézni, mit csinálnak a szülei.
—Hát öö, hogy mit csinálunk? —Hát barkóbázunk. -mondta anya.

—Bizony nehezet gondoltál, na azért majd elbírjuk valahogy. –mosolygott apa és intett Mintakinak, hogy ő is üljön le.
—Várjunk csak. Miről is van szó? Egy pillanat és máris összefoglalom.
—Ez a valami mindenhol ott van, bennünk is.
—Egész nap ezt használjuk, bárhol vagyunk, bármit is csinálunk éppen. Bizony. Ezek vagyunk lényegében.
—Vigyázni kell tehát rá, hiszen magunkra vigyázunk.
—Na lássuk! Ennek a valaminek a Naprendszerben a Nap az eredete. Ugyan az ember is előállítja ezt a földben lévő napérlelte dolgok elégetésével, viszont a sok füst és széndioxid tönkreteszi a Földet és persze minket. 
—Így igaz. Na mire gondoltam? Mintaki, ne segíts! –tapasztotta be gyorsan a száját anyu. —Emlékszel, hogy egyszer azt kérted, ne főzzem olyan forróra a levest és gondoljak az erőgiára?
—Hehe. "Erőgia!" Igazi környezettudatos óvodás voltál…