Tél van, de nagyon meleg. Mintaki és barátja, Madárka Pál elsétáltak az erdő szélére,
hogy felkészüljenek a holnapi iskolai előadásukra.

—Ha a Marson élnénk, akkor a Marsot pusztítanánk el, ugye? –kezdte becsapósan Mintaki.
—Bizony, ezt nagyon jól mondod.
—Közben a Földet kutatnánk élet után, hátha áttelepülhetünk szemetelni vagy hogy szerezhetnénk-e
 onnan valami új cuccot, amivel a Naprendszert is széttúrhatjuk.
­—Ha a Marson élünk, akkor a Marsra kell nagyon vigyáznunk. -diktálta magának Mintaki.
—Ha telefüstölnénk a légkört, míg már lélegezni sem tudunk, ha a marsi erdőket irtanánk ki és a marsi
vizeket szennyeznénk el, akkor a Marson sülnénk meg és pusztulnánk el a mérgeinktől. –folytatta Pál.
—Tönkretenni azt, aminek a részei vagyunk, végtelen nagy butaság. –bólintott jelentőségteljesen Pál.
—Na mi legyen?
—Írd azt, hogy nem hagyjuk, hogy a földlakók tönkretegyék a bolygót! -kiáltott fel Mintaki.