Málna anyukája megkérte a gyerekeket, hogy menjenek el a pékségbe kenyérért. Nem kell messzire menniük, de mégis jó sok mindent láthatnak az úton. Amint megérkeztek a bolthoz, a kisfiú előreszaladt.

—Jó napot kívánok, Perec bácsi! –köszönt határozottan Mintaki.
—Tessék adni ötven kakaós csigát meg száz mákos masnit! –tette hozzá gyorsan, mielőtt Málna megszólalhatott volna.
—Neeem! Kenyeret kell vásárolnunk! –mondta jó hangosan Málna, hogy a boltos bácsi is meghallja.
—De igeeen! A kakaós csiga itt készül a boltban, nem dízelt füstölő kamionok hozzák messziről és nincs is ronda műanyagba csomagolva, szóval megvehetjük!
—Ugye igaz, Perec bácsi? –kérdezte Mintaki.
—Hmmm! –Jól mondod! –pislogott nagyot Perec bácsi.
—Itt a kenyér, a két kakaós meg majdnem mint a visszajáró,  szóval ajándék. –Na, sziasztok gyerekek! Menjetek csak! –búcsúzott el.
—Minek neked ötven kakaós csiga, majom! Meg sem bírod enni mindent, akkor ez nem pazarlás? –mondta dühösen Málna miután kiléptek a járdára.