—Ne siess már annyira, még elesünk! -mondta Málna és rákapaszkodott Mintaki biciklijére.
—És a verseny? -kérdezte Mintaki.
—Mindenképpen nyersz, nem érted? Voltál már első, igaz? Mondd el,  mit éreztél akkor!
—Háát... Először mintha szégyenkeztem volna a felhajtás miatt. Aztán mindenki örült és én is örülni kezdtem és megláttam néhány csalódott, magát vesztesnek érző gyereket és akkor nagyon elszomorodtam. -emlékezett Mintaki.
—Odanézz! -kiáltott fel Málna. Úgy tűnik, Izmos tanár úr élvezi a legjobban a versenyt. Aztán beül abba a nagy ronda fekete kocsijába és egyből elkomorul az arca a büszkeségtől. Hihihi. -nevetett fel.
—Segítsünk rajta! —Szabadítsuk ki! -kérte Mintaki.
—Tiottketten nincsenduma! Aztamindenségit! Szégyenszemre utolsók lesztek? -kiabált rájuk a tanár úr.