—Hoppá! Most látom csak, hova jöttem!
—Halló! —HALLÓ! —Emberek, kérem szépen…
—Jaj nekem, nem tudok lejönni! –de ezt már csak gondolta Mintaki, nem mondta ki hangosan.
Bizony-bizony… Az ilyen fémdobozok gyártásához nagy hőre van szükség, vagyis sok energiára. A magas hőmérséklet sok füstöt és szennyezést jelent. Na persze, az újrahasznosításhoz is kell legalább ennyi, sőt! Az üres dobozokat teherautókkal gyűjtik és viszik a gyárba…Még több füst…-gondolkodott magában Mintaki, miközben felkapaszkodott a hatalmas üdítős dobozra.
Viszont, ha az emberek nem vennének ilyet, akkor nem is gyártanák tovább…
-morfondírozott tovább.
Az üveget viszont sokszor fel lehet használni, és csak jól ki kell mosni…-mormogta és jobb lábát felhúzva leült.
—Halló, emberek!
—A dobozos italok ártanak a Földnek, ne vegyetek ilyet!
—Igen-igen! Én beszélek, itt a doboz tetején…-kiáltotta és lenézett az utcára.
—Huhú! Most látom csak, hova jöttem! –ijedt meg Mintaki.
—Halló! —H A L L Ó! —Kérem szépen emberek!